A világ megismerésének a kulcsa önmagunk megismerésében van, mert az ember fontos része a mindenségnek, így idővel a mindenség is egyre nagyobb mértékben az ember részévé válik majd.

Ezért ha tudjuk, hogy kik is vagyunk valójában, honnan jövünk és hová megyünk, akkor nemcsak saját magunkat, hanem egyúttal minden embert, minden élőlényt és a minket körülvevő világot is egy egészként ismerhetjük meg. Az embert, az ember eredetét kutatva, a legtöbb „külső” információhoz a vallások tanulmányozása során juthatunk. Így kezdetben ezek elemzése elengedhetetlen önmagunk megismeréséhez.

 A vallási tanítások mellett azonban említésre kerülnek más forrásokból származó ismereteket is, például természettudományos információk, hogy lássuk, egy-egy jelenség létezését egymástól különböző megfigyelések is megerősítik. A nagyobb világvallások mind az igazság egy-egy csírájából fejlődtek ki. Az igazság szó persze itt talán kissé misztikusan hangzik, lehetne a „teljes tudás” kifejezést is írni helyette, de mivel látszatvalóságban élünk, mégis helyénvalónak tűnik használata.

Sajnos az egyes vallási irányzatok képviselői az évszázadok során eltorzították az eredeti tanokat. Nagyon korán igyekeztek a maguk képmására formálni azokat, a hatalom és az anyagi jólét biztosításának érdekében. Ezért aztán ahány vallási irányzat létezik ma a világon, közel annyiféle magyarázatot találhatunk bennük a kérdéseinkre is.

Ahhoz, hogy a különböző tanokból kihámozzuk a hasznosítható információkat, vissza kell nyúlni a különböző vallások gyökereihez, és meg kell keresni bennük a közös nevezőt, azaz, azokat az állításokat, amelyeket minden jelentősebb vallás tartalmaz. Az ily módon összegyűjtött adatok és más forrásokból származó adatok összevetése elvezethet minket egy biztos, általános érvényű tudás vagy összefüggés felé, amit igazságnak nevezhetünk majd.