Néhány napja az egyik egyiptomi ismerősöm ezt a státuszt rakta ki a Facebookra: "Élvezd az öt érzékszervedet mértékkel, de nélkülük a spirituális fejlődésed gyorsabb"

Nem tudtam megállni, hogy ne reagáljak erre a kijelentésre. Saját tapasztalataim szerint az, amiről írt a patriarchális vallások és patriarchális spiritualitás jellemzője. Tagadd meg a fizikait és a testet, mert úgy találod meg Istent. Biztos nagyon jó ez valakinek, de attól még nem lesz abszolút igazság. Hiszen olyan nincs is, minden csak egy hitrendszer, mi hozzuk létre.

Saját magam számára sokkal kiteljesítőbb az a hitrendszer, hogy észrevegyem az istenit mindenben és imádsággá változtassam az életem. Nem gondolom, hogy attól lesz valaki nagyon spirituális, hogy nem eszik, vagy nem él szexuális életet. Attól sem lesz az, hogy eszik, vagy szexuális életet él. Mindkettő elvezethez az Istenihez, vagy mindkettő távol tarthat tőle.

Mária Magdaléna szavait idézem:
"Az álom kiteljesedett. Fény voltam. Egyszerre léteztem mindenütt, mert fény voltam. Minden sejtem megnyílt és a dimenzióim kitágultak. A Fény birtokba vette a testemet, és a sejtjeim megadták magukat. A Fény az Élet Kódja volt és én magamban hordoztam. Az érzékeim válaszoltak, és megengedték, hogy a Fény irányítsa bennem a tudatosság áramlását. És pontosan ezt tette a Fény, harmóniát hozott minden atomba és előhívta a tökéletességet. Táncoltak a sejtjeim, örömmel adták meg magukat a Fénynek és emlékezni kezdtek a mátrixom kódjaira. Minden minőségem világossá vált, a testeim összehangolódtak, lecsendesedve a hívásban. Kommunikáltak egymással, egyik a másiknak, megosztották a nézőpontjaikat és különbözőségeik összeolvadtak az Egységben."

Azt gondolom, hogy nincs ennél egyszerűbb út. Miért kellene, hogy megtagadjunk itt magunktól mindent, azt gondolva, hogy az Istennek nagyon tetsző, és epekednénk arra, hogy egyszer majd távoli jutalomként miénk lesz a Mennyországban. Amikor máris a miénk. Az Isteni nem egy távoli cél, hanem annak felismerése, hogy máris az vagyok. Hiszen Fény vagyok, a Szeretet eszenciája, testbe sűrűsödött Isteni Fény vagyok. És te is az vagy. És a dörgölőző cica is az. Az égen úszó felhő is az. A földre hullott virágszirom is az. A földet tápláló trágya is az. Az asztal is az és a szék is.
Hihetetlenül szerencsés állapotnak érzékelem a fizikai létezést, ahol annyi féle ízen, formán, hangon, illaton, látványon keresztül fedezhetjük fel az Isteni Fényt.

Közeledik az Őszi Napéjegyenlőség, az év azon időszaka, amikor minden elindul a föld felé, lehullanak a levelek, lerázzák a diót, megtörténik az utolsó betakarítás. A föld elem ideje közeleg, és ez arra hív, hogy megünnepeljük a létezés csodáját! Olyan sokáig élt az emberiség szenvedésben, távoli Mennyország keresésben, itt az ideje a megpihenésnek és az arra való ráébredésnek, hogy máris az Édenkertben létezünk. Csak észre kell vennünk. Csak emlékeznünk kell rá. Ha akarunk :-)

Forrás: http://www.facebook.com/event.php?eid=111058485667209