Nagyon sokat gondolkodtam azon, miért van az, hogy embertársaink annyira félnek egymástól.

Szörnyen sokat gonoszkodnak egymással.

Miért?

Miért érzzük jobban magunkat, ha a másik embernek rossz?

Vélt és valós sérelmeinket bosszuljuk meg egymáson?

Miért?

Miért nem merünk kommunikálni?

Félünk a sérülésektől?

Nagy itt a baj!

Milyen példát mutatunk gyermekeinknek, akiket a legjobban szeretünk?

Azt akarjuk, hogy ők is ugyanezzel a nyomasztó érzéssel éljék életüket?

Rendet kell tennünk magunkban!

Ez a sok kérdés azért merült fel bennem, mert naponta szembesülök azzal a ténnyel, hogy sokan csak saját magukban, egyedül keresik a megoldást. Ez bizony nem lehet célravezető. Van egy közmondás, több szem, többet lát.

Nagyon megfontolandó!

Ha belegondolunk, a fejünkben csak a saját gondolataink vannak, vagy jó vagy rossz történések tapasztalataival, amiket MI magunk, EGYEDÜL éltünk meg. Igazi barátja nagyon kevés embernek van, akivel mindent megbeszélhet következmények nélkül.

Nem is láthatjuk a kiutat, hiszen körbe-körbe járunk. Elkeseredünk, kilátástalan minden és jön az önsajnálat.

Egész életünkben mindenki beállított a sorba, nem szabad volt kitünni, tettük a doldunkat és hová vezetett?

Ezt tesszük gyermekeinkkel, unokáinkkal is? Mert ez így kényelmes?

Van még mit veszítenünk?

Ezt még nem próbáltuk, a régi nem vált be, keressük az újat!

Hol van az önbecsülés, a szeretet, a mosoly?

A virágok ugyanúgy illatoznak, a Napocska is ugyanúgy melegít, mindenki szeretetre éhes.

Tegyünk végre szabadon, korlátok, félelem nélkül MAGUNKÉRT! Ne zárt ajtók mögött, magányosan stresszeljünk!

Mindenkinek egy a gondja, csak a helyszin és a körülmények különböznek!

Már túl kell lépni azon, hogy "ez az én magánügyem". Az önsajnálat, panaszkodás nem vezet sehová.

Állj fel, ember vagy, tedd a saját dolgodat!

Mindegyikünk egy külön egyéniség, add magad az egészhez! Légy tisztában azzal, hogy nem vagy egyedül. Nyílj meg a sorstársaidnak. Mind egy csónakban evezünk, mi a különbség?

Sok a kérdés! Válaszold meg!!!!!!!!!!!!!!!!

Fel kell állni a fotelből, értékes ember vagy, sokat kell még tanulni, gondolkodni, lefordítani saját magunkra és így ÉLNI tovább!

Fel kell fordítani ezt a bolond világot!

Én tudom, hogy ez az élet iskolája. Eddig csak azt tanultuk meg, amit megtanítottak velünk.

Változz, hogy változtathass!

Földvári Judit