Emlékszel gyermekkorodból milyen érzéseid voltak a szellemvasúton? Én úgy emlékszem, hogy borzongató volt és félelmetes, mégis kíváncsian mentem be, mert valahol mélyen megvolt bennem a bizalom, és tudtam, hogy semmi bajom nem történhet. Emlékszem, ahogy a kocsi közeledett egy csontváz, vagy egy félelmetes szellemalak felé, amely, amikor mellé értünk, huhogni, és mozogni kezdett. Persze erre mindenki felsikoltott, de utána nevetésben törtünk ki. Majd jó volt újra megérkezni sötétségből a fényre, és új kalandok felé indulni.

Valahogy így élem meg mostanában a nehézségeket és félelmeket is. Még mindig a sötétség időszakában járunk, és ilyenkor teljesen természetes, hogy a félelmeink felerősödnek. Én mostanában sok ilyen tanító „szellemmel” találkozom önmagamban.  Minden kihívást, félelmetesnek tűnő dolgot úgy élek meg manapság, mintha szellemvasúton ülnék. Először egy pár pillanatra bekapcsol a régi reflex, jön az aggódás: „Jaj, most mi lesz?”. Azután eszembe jut, hogyha megtartom magam a hitemben, és tudatosítom, hogy minden az érdekemben történik, akkor úgy nézek az adott helyzetre, mint a szellemvasút egy figurájára. Rögtön megszűnik félelmetesnek lenni, felismerem a Jóisten humorérzékét, bennem is újra éled a hit, és a problémára hamarosan jön valahonnan valami megoldás. Hálás vagyok azokért a tanításokért, amelyek elérkeznek hozzám, mert mindegyik lehetőséget ad arra, hogy egyre jobban megélhessem a bizalom érzését, hogy meghaladjam saját régi berögződéseimet, gondolati és viselkedési mintáimat.

Most vasárnap már a harmadik gyertyát gyújtjuk meg az adventi koszorún, közeledünk a Fény újjászületéséhez, ami érzelmi szinten is elhozza a megkönnyebbülést. Nemcsak azért, mert elérkezik a Karácsony, és ezzel véget ér az ajándékok utáni keresgélés, és megpihenhetünk szeretteink ölelésében, hanem azért is, mert az Évkörön egy új időszakba lépünk. Ha túljutsz a Szellemvasút kihívásain, akkor bebocsátást kapsz egy birodalomba az álmaid megvalósulása felé.

Arató Mónika
www.TeljessegViraga.hu