A Tai Chi művelését legáltalánosabban egészségügyi céllal szokták gyakorolni. Hiszen legyen bármilyen korú, foglalkozású, vagy világnézetű is valaki, az egészsége, jó közérzete, megfelelő erőnléte az alapfeltétele minden más működésének a magánéletben, a munkahelyén és a társadalomban egyaránt. A kínai szemléletmód az egészség megőrzése és helyreállítása vonatkozásában, vagyis a gyógyászatban, sok ezer évre visszatekintően, máig is a Csí jelenlétét tekinti kiindulási alapnak, mégpedig a Csí megfelelő, minőségi és kiegyensúlyozott jelenlétét. Ez a magyar „lélek", „lelkes" szavakat emlékezetünkbe idézve, nem is olyan idegen tőlünk, noha a modern szemlélet már-már elfeledtetné velünk Kína és a kínaiak kifinomult, sok ezer éves hagyományaikat gondosan őrző, s ugyanakkor minden újra fogékony kultúráját figyelve azt látjuk, hogy minden más területen is a Csí-vel összhangban igyekeznek élni és úrrá lenni nehézségeiken. Így „Csí szemléletű" a táplálkozásuk, harcművészetük, sportjuk, építészetük, művészetük, azon belül festészetük s különleges írási technikájuk is, de szervezési módszereik, tudományuk, viszonyulásuk a természethez, s a megfoghatatlanhoz egyaránt. A Tai Chi gyakorlatokat csakis „élő", közvetlen tanításban érdemes megtanulni egy TaiChi Mestertől, vagy egy általa a tanításra kiképzett és feljogosított tanítótól. A megtanult gyakorlatokat egyénileg napi rendszerességgel, s időnként közösségben is szükséges gyakorolni. Ekkor fejti ki a legjobban mindazon hatását, amely életünket támogatja.